Tudósok éveken keresztül különböző módszerekkel vizsgálták, mi lehet a produktívan kreatív egyének és csapatok titka, hogyan tudják megvalósítani az ötleteiket. Bármilyen meglepő, a sikertörténetek egyértelműen azt igazolták, hogy csupán 1 százalék az ötlet, és 99 százalék a megvalósítás. Vagyis legyen szó akár egy hétköznapi problémáról vagy egy világraszóló, merész ötletről, sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a megvalósításra, a cselekvésre. Milliók és milliók élnek a földön, akikben ott buzog a cselekvés nemes szándéka, de állandóan halogatnak, pedig tudják, hogy tenniük kell, méghozzá késlekedés nélkül. A halogatás testet-lelket kínzó rossz szokás, amely feszültséghez, idegességhez és aggódáshoz vezet. A halogatás a kitűzött tevékenység rendszeres elodázása, amiről tudjuk, hogy meg kell csinálni. A késleltetés rossz szokás, amelyre figyelmetlenségünk és fegyelmezetlenségünk eredményeként tettünk szert. Ez jelentheti azt, hogy nem csinálunk semmit, de azt is, hogy a feladat helyett mást csinálunk: alszunk, eszünk, iszunk, sportolunk, vagy apróságokkal foglalkozunk. A halogatás a feladatok végrehajtásának kerékkötője, minden fejlődés fékezője, nem nyerünk vele semmit, inkább csak veszítünk. A halogatókat idegesíti, hogy problémájuk tétlenségre kárhoztatja őket. A lustálkodókkal azonban más a helyzet. Ők csak úgy tesznek, mintha idegeskednének.
Szándékosan hivatkoznak valós vagy képzelt eseményekre, hogy elkerüljék a cselekvést. Nem éreznek lelkiismeret-furdalást. Sikereink elérésének akkor van a legnagyobb esélye, ha szilárdan elkötelezzük magunkat a végrehajtás mellett.
James R. Sherman bölcs tanácsa:
„Ha sikeres akar lenni, meg kell határoznia, hol áll most, hová akar eljutni, fel kell térképezni, mit kell tenni, hogy eljusson oda; aztán a lehető legkevesebb körülményeskedéssel meg kell valósítania a célját, vagyis cselekednie kell.”
