• farkas.janos@motivumpontszakerto.hu
  • +36 30 / 921 4800
27983193_1843086805701392_5746580797249394454_o

Szokásaink börtönében

A szokásaink tesznek minket úrrá vagy rabszolgává!
Nap, mint nap meghozott döntéseink többségükben megfontolt választásnak tűnnek, pedig egyáltalán nem azok, csupán szokások. Bár az egyes szokások önmagukban viszonylag jelentéktelenek, idővel óriási hatást gyakorolnak az egészségünkre, a sikereinkre, a pénzügyi biztonságunkra, sőt a boldogságunkra is. Charles Duhigg: A szokás hatalma című könyvét olvasva és tanulgatva az ember rádöbben, hogy egy igazi kincsre lelt a szokásaink kialakulása és megváltoztatása terén. Sokat gondolkodtam, hogy mi a különbség a sikeres és a kevésbé sikeres emberek között. Az egyik ilyen tényező a szokásaik különbözőségében van. A Duke Egyetem egyik kutatójának tanulmánya szerint a mindennapi tevékenységünk több mint 40 százaléka nem a tényleges döntéseinken, hanem a szokásainkon alapul. Azokat a döntéseket, amelyeket egyszer tudatosan hoztunk meg, majd gondolkodás nélkül csináltuk naponta, azokat szokássá alakítottuk magunkban. Tudósok szerint a szokások azért jönnek létre, mert az agy folyamatosan keresi a módját, hogy takarékoskodjon az energiával. Az agy szinte minden rutinfeladatot megpróbál szokássá alakítani, mivel így lehetősége lesz, hogy gyakrabban „lekapcsoljon”. Amikor egy szokás bekapcsol, az agy nem vesz részt teljes mértékben a döntéshozatalban, hanem lazít vagy más feladatokra összpontosít. A szokásaink soha nem tűnnek el teljesen, hiszen bele vannak kódolva az agyunk struktúráiba. A szokásaink épp olyan gyakran bizonyulnak átoknak, mint áldásnak. Valamikor tudatosan döntöttük el, hogy mennyit együnk, mennyit mozogjunk, mivel kezdjük a munkánkat, vagy milyen gyakran hajtsunk fel egy italt, később viszont ezek a tevékenységek automatikussá váltak. A szokásaink nélkül az agyunk leállna, mert túlterhelnék a mindennapi élet apró-cseprő dolgai. Jobban befolyásolják az életünket, mint gondolnánk, valójában az agyunk minden másnál jobban ragaszkodik hozzájuk, és még a józan észt is hajlandó feláldozni a kedvükért. A szokások kialakulásához nincs szükség az engedélyünkre. Az agyunk érzékeli az indító jelet, amely bekapcsolja azt a gyakran ismételt rutint, amivel korábban a folyamatot elvégeztük. Ez a tudatos gondolkodásunk nélkül is működik. A rutinból elvégzett feladat záró része, hogy elérjük a jutalmat, ami az elvégzett cselekmény után jár. Ez a jutalom nem egy fizikális tárgy, hanem az agyban keletkező „boldogság” hormon, ami az elvégzett „jel-rutin-jutalom”ciklus után juttatunk magunknak. A szokás a természet okos találmánya, hogy munkát, gondolkodást, akaraterőt és időt takarítson meg. Munkát takarít meg, mert automatikussá teszi azt. Gondolkodást takarít meg, mert a cselekvés irányítását átteszi a tudatos elméből a tudatalattiba. Időt takarít meg, mert kiiktatja a késlekedést. A kérdés az, hogy a meglévő szokásaink mennyire hasznosak, ésszerűek a boldogságunk és a céljaink elérése szempontjából. Időnként mindenkinek kell egy „szokásleltárt” készíteni. Ekkor nem csak az a feladat, hogy ellenőrizzük ezeket a rutinokat, hanem tudatosan át kell programoznunk ezeket, ha nem szolgálnak már minket. A kérdés mindig ugyanaz: hogy mindaz, amit csinálok közelebb visz-e a célomhoz? Segíti-e a boldogulásomat, vagy csak egy berögzült helytelen szokás? Mint a betegségtől, úgy óvakodjunk, hogy rossz szokásokat tartsunk meg, vagy vegyünk fel!

Share on facebook
Megosztom
Share on twitter
Tweetelem
Share on google
Megosztom
Share on pinterest
Kitűzöm
Share on linkedin
Megosztom
Share on reddit
Megosztom